A balatonföldvári Magasparton szinte földöntúli  élményt jelentenek a Balaton állandóan változó fényei és színei. A magasodó löszfal sugározza a geológiai korok erejét.  Itt az ember parányinak és pillanatnyinak érzi magát, de van valami megnyugtató abban, ahogy jelentéktelenségével feloldódik a természet időtlenségében.
A hotel alapkoncepciójának megalkotásakor nem lehetett más inspiráció, mint ez a csodálatos helyszín. A épülettömegek komponálásánál a rétegzettség, az emelkedés-süllyedés, a törés, az egymás fölé magasodás analógiáját próbáltuk elérni az építészet eszközeivel.

Részlet Dr. Babinszi Edit: A Pannon-tó emlékei a magyar tenger partján című írásából

„A balatoni panorámához szorosan hozzátartozó, néhol a 80 méteres magasságot is elérő partfalak Tihanynál, majd Fűzfőtől Kenesén és Akarattyán át kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen Fonyódig húzódnak. A meredek, viszonylag állékony falakat a Balaton hullámverése alakította ki a vízszint szabályozása és a parti védművek megépítése előtt. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a jégkorszak száraz szelei által szállított és kiülepedett porból álló lösz alkotja ezeket, hanem a Kárpát-medencét egykoron kitöltő hatalmas tó, a Pannon-tó sekély, hullámveréses vízében, csendes öbleiben, a partot kísérő, medrekkel, mocsarakkal tarkított partján lerakódott üledékek.

A Pannon-tó története sok millió évvel ezelőtt kezdődött: az oligocén folyamán (34–23 millió éve), az Eurázsia és Afrika között húzódó Tethys-óceánról a kontinensek közeledése és az ehhez kapcsolódó hegységképződési folyamatok hatására levált a Paratethys nevű tengerág, amely a mai Rhône-folyó völgyétől a Kaszpi-tóig húzódott. A késő-miocénben, körülbelül 11 millió évvel ezelőtt, a kontinensek további közeledésével elkezdődött a Kárpátok vonulatának kiemelkedése, amely végleg leválasztotta a Pannon-medencét, s a benne rekedt hatalmas víztömeget a Paratethys többi medencéjétől.”

VISSZA A MUNKÁKHOZ