Célunk a városközpont épített történetének továbbírása az épített és környezeti elemek átgondolt cseréjével, a minőség és fenntarthatóság emelésével, a közösség kialakult szellemi hálójának tiszteletben tartásával és lehető legkisebb megsértésével.

A Petőfi kultuszra a város, mint erőforrásra támaszkodik. Ennek térbeli megjelenése sok helyen jelenleg ellentmondásos. Van azonban a Petőfi hagyománynak egy fontos és védendő hagyatéka, ami nem a fizikai környezetben, hanem a közösség szellemi hálójának összetartó erejében mutatkozik meg. A kiskőrösi gyermekek nagyon korán találkoznak a Petőfi személyéhez kapcsolódó városformáló identitással. Ez a költészet és az irodalom, ezzel a kultúra felé fordítja érdeklődésüket, gyarapítja tudásukat. A városban nem véletlenül működik élő könyvtár vagy művelődési központ.

Tervünkkel kísérletet tettünk arra, hogy a korabeli tömb nyomán, a régi beépítésből néhány alapelvet rehabilitáljunk, egy használható, átjárható főtér és egy azt artikuláló új könyvtárépület lehelyezésével. A művelődési központ számára kijelölt területről könnyebb volt döntést hozni, onnan a volt pártházat elbontani. A pártház romos állapotú, sem építészeti minősége, sem szellemi öröksége nem adott megtartására alkalmas okot.

Az épületek megjelenése az Alföld, a Rónaság, mint kultúrtáj épített és táji eleminek nyelvét idézi meg. A házak léptéke felveszi a kisvárosias mértéket és magasságot. A környezetorientált gondolkodás jegyében a tartószerkezetek fából, clt és bsh elemekből épülnek fel. A homlokzatok és tetők a tágabb környezetben hagyománnyal rendelkező kerámia-borításúak. Nagy portálokkal, közvetlen környezetükkel erős vizuális kapcsolatba lépnek. A párkányok a szomszédos épületek vonalát veszik fel. A belsőkben dominánsan nyers fa szerkezetek és felületek jelennek meg. A könyvtárban nyersebb, hagyományosabb formálással, a kulturális központban letisztultabban, csak térelhatárolásként.

Képzőművészeti alkotás – Boros Miklós János

DIMENZIÓVÁLTÁS / PETŐFI 2024

sík – tér – idő

A költészet sajtja, hogy nem múló jellegű időben létezik. Egy költői kép jelen idejűvé válik a befogadás során. A szobraim valós térben és időben megjelenő képe, a szobrászi kép is jelen idejű. Állandósított jelen, „nem múló jellegű idő”, azaz gnómikus jelen.

Petőfi Sándor „tájképei” a versei, a költészete által állandó képpé váltak mindenkiben, aki egyszer találkozott velük. Az Alföld, a Szabadság, a természettel önazonos emberi gondolkodás megannyi metaforája mind élő kép, ami mindig láthatóvá válik, ahogy elolvassuk, vagy felidézzük írásait.

Hogyan léphetünk ki vagy be a képzőművészeti térbe? Milyen útjai, eszközei lehetnek egy gondolat szobrászati tárgyiasulásának? Talán nincs is messze ez a költői gondolkodástól. Ezekben a szobrokban sík, mint „alapanyag” kerül fókuszba. A néző a két és háromdimenzió határterületein járhat. A síkból a térbe; valamint az idő dimenzióját bevonva a pillanatnyiból az állandóba.

A róna, a síkság, az alföldi táj képe talán Petőfi soraival válhatnak mindenki számára plasztikusan érzékelhetővé, átélhetővé igazán. Egy kis szobrászi csavarral a célom az, hogy – Petőfi után szabadon – a sík, a síkság ezekben a szobrokban ne csak átvitt, hanem konkrét értelemben is plasztikus élményeket adhassanak mindazzal a finom líraisággal, amit magam is Petőfitől tanulhattam. A táj, a távlat, a végtelen perspektíva, és az abban kifürkészhető apró részeltek egyensúlyának megteremtése volt a célom úgy, hogy formájában kortárs, de technikájában hagyományos megoldást keressek. Épp úgy, mint ahogy korában Petőfi Sándor is – kortárs költőként – ragadta meg mindazt, ami fontos volt.

Mindkét szobor egy távlati, alföldi alapélményt kíván megidézni.  A vételen tér érzetét, ahol a kevés viszonyítási ponthoz képest mégis megtalálhatjuk magunkat. A kültéri szobor horizontális, míg a beltéri vertikális kiterjedésű. Közös vonásuk, hogy a térélményt relief-szerű, alacsony plasztikával érik el, amiben a nyitott kompozíció karakteres sziluettjei a meghatározóak. Egyszerű, tiszta, alföldi, távlati térélmény létrehozása a szándékom, ami egy pillanatra az állandóság hatását keltheti a nézőben. Anyagát tekintve viaszveszejtéssel öntött bronz, rozsdamentes acél belső vázzal. Méreteiket tekintve: kültér: kb.230x450x50 cm, beltér: kb.130x220x30 cm