Célunk egy olyan építészeti megjelenés megalkotása volt, mely friss, de finom szálakkal kapcsolódik a város építészeti örökségéhez. Ez utóbbiról is szól az arany szín használata, mely történelmi mélységű értelmezést ad. Nagy kedvvel használták például a magyar szecesszióban. Nincs kifejezőbb szín az értékállóságra. A terv a nagyszámú iroda négyzetméter ellenére humánus, ingergazdag, élhető és szerethető környezetet szándékozik teremteni.
A finoman „bemozduló” hangsúlyos keretek, mint őrszemek, vagy mint arcok jelennek meg mind a városképben, mind a sétányon. A székháznak szánt irodaépület megjelöli a beépítés északi csúcspontját és egyben fogadó-kapuépület is. Átjárható udvarával bevezet a belső feltáró út felé. Traktusaival a Gellérthegy felé fordul. Ez a fő irány, de az égtáj minden irányába jó a kilátás. Erre utalnak a fekete-arany „arcok” is, melyek minden irányba néznek, kiemelt helyzetet teremtve az épület formálásában.
A következő irodaépületek építészeti megformálásban kevésbé hangsúlyosak, mint az „A” épület, de eszközkészletében és minőségében hasonlóak. A Duna felé néző „arcok” finom szögtörésekkel és visszahúzásokkal mozgalmas képek mutatnak, mint a túlsó partról, mind a sétány felől.
A Duna közelsége alapvetően meghatározza a helyszínt. A partszakasz kivételes adottsága, hogy a Duna közvetlenül megközelíthető, anélkül, hogy autóút, villamos-, vagy HÉV pálya leválasztana. Ebből kiindulva az tervezett sétányt az egész koncepció lényegi részének gondoljuk. A tervezett épületek változatos hátteret és térfalat képeznek a sétány felé, ugyanakkor a köztük levő utcák és udvarok összekötik a belső parkos területtel.

VISSZA A MUNKÁKHOZ